Rég volt már "normális" vasárnapi ebédünk, no meg őszintén szólva én az esetek többségében nem is igénylem különösebben a több fogást, egyfélével is jóllakom. Ma viszont nem kellett menni sehova, és az alapanyagbeszerzés is megtörtént előző nap, így volt idő meg kedv is a hosszabb főzőcskéhez.
Az az igazság, hogy némi darált hústól eltekintve még sose főztem disznóhúsból ételt, mivel sokáig nem ettem húst, és amióta újra igen, az is szinte csak csirkemell. Szóval azt se tudtam, hogy kell jól fölszeletelni a karajt, meg hogy milyen vastagok is legyenek a szeletek, mindenesetre lesz ami lesz alapon nekifogtam. A szeleteket egy kicsit megklopfoltam (zacskó alatt kalapáccsal, mivel nincs klopfolóm...), majd sóztam, borsoztam, lisztbe forgattam, és egy kis olajon "kérget" sütöttem neki, majd tepsibe pakoltam, és 170 fokon megsütöttem, egy darabig alufólia alatt, de nem leszorítva, csak lazán rádobva, hogy a gőz távozhasson.
Amíg sült a hús, kifőztem egy kis rizst, ill. elkészítettem a gombamártás-féleséget. Kevés olajon megpirítottam egy fej hagymát, majd rátettem az apróra vágott fél kilónyi csiperke gombát. Sóztam, borsoztam, fúszerkeverékeztem, és hagytam, hogy a leve egy részét elfője. Közben egy pohár tejfölt kikevertem egy jó kanálnyi liszttel, sóval, borssal, fűszerrel, és egy kis pirospaprikával, ezzel sűrítettem a gombát, kicsit még finoman forraltam.
Finom lett, nagy örömömre bejött Á-nak a gombás cucc, pedig kicsit tartott tőle. Én meg a disznóhústól tartottam, de ilyen könnyen-natúran elkészítve nekem is jól esett.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése